Jónapot, megjött Hunyadi „badass” János!

2025. március 15. 19:21

Miután harminc éve nem készült igazán nagy középkori kosztümös film itthon, s most valaki csinál egyet, azon egyszerre akarnak behajtani minden adósságot.

2025. március 15. 19:21
Veczán Zoltán

Egy jó ismerősöm szerint a magyar film kicsit olyan, mint a magyar foci: mindenki ért hozzá, s mindkettőnek megvoltak azok a fényes évtizedei, amikhez felnőni csaknem képtelenség; és mindkettőben volt idő, nem is olyan régen, hogy a nagyhangú edzői nyilatkozatok és a kolosszálisnak ígért alkotások esetében is

a legőszintébb elvárás az volt, hogy csak nagy lebőgés ne legyen belőle.

Szerencsére ez az idő, ha vissza-visszakacsintgat is időnként, már a múlté. A jól megszokott, belakott akolpesszimizmust annál nehezebb hátrahagynunk.

Persze nehéz hibáztatni a nézőket azért, ha, miután harminc éve nem készült igazán nagy középkori kosztümös film itthon, s most valaki csinál egyet, azon egyszerre akarnak behajtani minden adósságot.

Egymást is kizáró elvárásokkal veszik kereszttűz alá a sorozatot; a stílust, annak hiányát, a történelmi hűséget vagy hűtlenséget,

és persze a sűrűn előforduló, explicit meztelenséget felróva az alkotóknak. Igen, a nehézsége a történelmi források hiányának mellett ennek a kihagyott harminc évnek, hogy így mindenki a fejében élő Hunyadit szeretné a lapostévéjén látni; több százezer Hunyadi-képnek viszont igen nehéz lenne egyszerre megfelelni.

Ezt is ajánljuk a témában

S persze az erkölcseiben erős, példamutató vezérkép még az, amit sokan hiányolnak.

A makulátlan, pátosszal bemutatott hősök, az 1995-ös Rettenthetetlen William Wallace-a vagy a 2000-es Gladiátor Maximusa nem él meg a Trónok Harca által meghatározott korszellem idején (a történelmi hűségről ne is beszéljünk, a két előbbi alkotás, noha tényleg lebilincselő filmek voltak a maguk idején, közelebb állnak a fent említett fantasy-sorozathoz, mint a történelmi művekhez).

A készítők tudomásul vették, hogy mai kor elsődleges hőstípusa a „badass”,

ezzel azonosulnak a nézők, a patetikus, végzetét felvállaló hőst a jelen korszellem hajlamos hülyének nézni (lásd: Eddard Stark, ha már Trónok harca), érthető, hogy Hunyadinak ezeket a karakterjegyeit igyekeztek felerősíteni a nézői igények és szokások kielégítésére.

Ráadásul a Hunyadi nem dokumentumfilm, hanem ugyancsak regényadaptáció, Bán Mór regényfolyamáé.

A regényíró pedig saját bevallása szerint is igyekezett fantáziájából kitölteni a történelmi kirakós hiányzó darabjait – lásd: Hunyadi János fiatalkora –, de a lényeges, dokumentált eseményekhez ragaszkodott, így szerencsére a sorozat sem lett történelmietlen.

Ha már történelmi hűség: akit a szexualitás jelenléte zavar a sorozatban, attól tartok, hogy

a jóval későbbi, polgári világ gomboltingnyakú erkölcsi mércéit vetíti vissza a középkor közös hálótermeibe.

Az ábrázolásmód már inkább lehet kérdőjeles (például aligha csókolózott a nyílt utcán az, aki nem volt házas, s valószínűtlen, hogy a helyi despota lányát csábítgatta volna széles tömegek előtt, a többiről ne is beszéljünk), és bevallom őszintén, először igencsak zavart ez a része a megvalósításnak. Elvégre, még mindig ez az egyetlen Hunyadi-filmünk, és ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek, amikor bottal csépelik egymást az osztálykiránduláson,

legalább egy ideig inkább Hunyadiak akarjanak lenni, mint Ragnar Lothbrokok,

akkor számukra is hozzáférhetővé kellene tenni a sorozatot. Szerencsére a TV2 nemrég bejelentette, hogy tizenkétkarikásítják a részeket; bízzunk benne, hogy anélkül sikerül újravágni, hogy csorbuljon a történetvezetés.

Ezt is ajánljuk a témában

A nyelvhasználatot is lehet bírálni, de a leggyakoribb kritika, miszerint ekkoriban nem volt divat a tegedőzés, fals:

éppen magázódás nem létezett még bő kétszáz évig;

a tizenötödik századi magyart meg aztán tényleg nehézkesen értenénk, ha az igazi történelmi hűségre koncentrálnánk. Persze lehetett volna itt-ott archaizálni a szöveget az íze kedvéért, de a párbeszédek akkor sem lettek volna történelmileg hitelesebbek, ha az általunk középkoriasnak érzett reformkori magyart használják a szereplők. Afelől viszont nyugodtak lehetnénk, ha káromkodnának a sorozatban:

jó száz évvel korábbi az első, bizonyított ilyen nyelvemlékünk, benne gyakran használt szavainkkal.

S hát igen, a dialógusok. Az első rész első harmadában egy kicsit elfogott az aggodalom ezek miatt – nem egyedi történet, sokszor látjuk, hogy a filmesek nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, hogy hogyan mutassák be a szereplőket természetesnek tűnő módon, kihagyva a „Szervusz, Hunyadi János, én vagyok a Szilágyi Erzsébet”-jellegű párbeszédeket.

Szerencsére a kötelező körök letudása után beindul ez a rész is, mondhatni, életre kel.

A karakterek meghatározásánál ennél jobb az indítás is, Cillei Ulrikot, mint egyes számú főbajkeverőt azért sietnek jó hamar beazonosítani, ahogy a főhős, a „badass-Hunyadi” is megkapja a maga előre sejthető figuráját (Kádár L. Gellért pedig tökéletes erre a szerepre). De a többieknél esetenként komplexebb szereplőket látunk,

saját motivációkkal, érdekek egymásnak feszülését, szövetségeket és árulásokat, érzelmeket és minden egyebet.

A női karakterek is erősek lettek – Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) és Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) – is kitöltik, de nem játsszák túl a rájuk osztott szerepüket, Gálffi László teljesen jól beletalál a nem túl kedvelt, de nem is utált Luxemburgi Zsigmond-képbe, aki ambiciózus, gyakran önfejű, hataloméhes, de nem kegyetlen királyként él a hazai emlékezetben (ebből a szempontból nincs könnyű dolga itthon, Nagy Lajos és Mátyás korszaka közé szorulva). 

A látványvilág pedig valószínűleg egészen példátlan a magyar filmipar történetében;

nagy elégtétel a Hunyadi mindazoknak, akik unták a kastélyszoba-stúdiókba szorulva, maroknyi szereplővel felvett kosztümös drámákat, a spórolós csatajeleneteket, a vágóképekkel megúszott külső felvételeket, vagy a kispórolt csatajeleneteket. Ez sajnos nem csak szakmai, de pénzkérdés volt eddig, de nagy szerencse, hogy most volt miből megoldani, és tényleg profi munkát végzett a stáb:

a belső terek is nagyon szépen vannak megalkotva, s a saját nyelvükön megszólaló szereplők sajátos ízt adnak még mindehhez.

Aki pedig a vért hiányolta volna, az is megkapja, amit szeretne, átvágott torok, levágott fej, nemi erőszak, egyszóval a korszak pőre valóságát sem eufemizálták el. A csaták mocskos, véres valósága is a képernyőre feszül, a páncéloknak súlya van, a kardoknak éle, a megvalósítás tényleg lenyűgöző. És – amennyire ezt történelemkedvelő laikus szemmel meg lehet állapítani – szokatlan alapossággal figyeltek arra is, hogy

a ruházat, a fegyverzet és a környezet is korhű legyen.

Lehet, hogy a Hunyadi nem tökéletes, de az biztos, hogy szégyenkezni ezúttal tényleg nincs miért; ez a produkció derekasan megállja a helyét.

***

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Nyitókép: Galgóczi Németh Kristóf / Hunyadi

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
xerxesz
2025. március 16. 00:23
kicsit off, de azért mégse... ahogy így nézegetem a főcímeket, nagyon úgy tűnik, hogy fucknerocska kizárólag az első részben követett el néhány párbeszédet... biztos, hogy ezzel kiérdemelte a díszbemutatón való részvételt? kicsit olyan, mintha a harmadik alabárdost hívták volna meg vacsorázni a király asztalához...
Zsolt75
2025. március 16. 00:18
Az első résznél tartok. Úgy szeretném, ha jobban tetszene....
Bell & Sebastian
2025. március 15. 23:33
Ha valaki ért hozzá, az igazán elárulhatná, mi értelme van a sötét tónusú fényképezésnek és ellenfénynek, amikor minden részlet rendben lévőnek tűnik? Egyébként a kivágott képkocka fent pontosan szemlélteti, mi a gond. Minden jó operatőri munka a kiváló világításon alapszik, ezért minden operatőrnek van bejáratott világosítója. De az is lehet, technikai a gond, mintha félúton járnának a mozi és televízió közt, alacsony a felbontás és nincsen elég kontraszt. Egy VHS szalagon még elmegy, de egy szuperprodukcióban ez bizony szarvashiba. Nem gondoltak arra, hogy valaki egyszer megkérdezi azt, amit sosem tudunk meg, hogy mennyibe került ez a produkció az adófizetőknek?
kunfia2
2025. március 15. 23:14
Én eddig minden epizódot megnéztem. Rég láttam ennyire jól sikerült sorozatot.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!